Milyen jól esik egy kávéval és egy cigivel kiállni a teraszra, és elnézni a havas-latyakos kertet a kopasz bokrokkal, a keréknyomokkal! Sose láttam szebbet. Persze a múltat is látom ilyenkor, azt a majdnem harminc évet, ami eltelt már itt, mióta a szüleimé ez a hely. Hogyan bírják…