Ma bementem a szexuális fantáziáimba vezető ajtón, ahol évtizedeken át megbízhatóan várakoztak a tengerparton fátylakban szaladó nők, kandalló mellett lustán heverő telt szőkeségek, swingzenére egyik szemöldöküket felhúzó, intelligens vadmacskák és egyebek. Erre mit találok: vaskos jogi köteteket, kihasznált, zokogó, harmadik világbeli árvákat, lesújtó statisztikákkal teli monitorokat, és vádló tekintetű, 30-as családanyákat. Kész, vége, az ezredes odalent sosem fog többé tisztelegni, és ez a bezzeganyák lelkén szárad…
Most, hogy rengeteg időm lett, miről is írjak?
Régesrég sejtem, hogy csodaváró ember vagyok a cinikus geci álcája mögött. Zsörtölődöm és morgolódom és sértéseket osztogatok, és úgy teszek, mint akinek nincsenek illúziói – de közben alig várom, hogy egyszer valaki megfogja a kezem, és a csillagokra mutasson.
Egy nap alatt most két különös dolog is történt velem.
Az éjszaka sötét volt nagyon – ráébredtem, hogy fontos lett számomra, amit egy anyás-gyerekes blogon összehordok, és amit mások arra mondanak. A vég kezdete ez, kérem. Átutazó, elegáns idegen akartam lenni, részrehajlás és harag nélkül - erre meglett fejjel azon kapom magam, hogy feltűrt ingujjal birkózom a sárban. És az éjszaka közepén, amikor erre ráébredtem, akkor elhatároztam, hogy miért is ne, és élvezettel, hübelebalázs módjára, sötét indulattal elkövettem a legnagyobb hibát: tényleg leírtam, amit gondolok, a szívem vérével, leszállva az ellenfél szintjére, undorítóan, mocskosan… Boldogan.
És reggel nem volt ott, amit mondtam. Vagy a nálam sokkal okosabb bezzeganyás szerkesztők, vagy az istenek bírálták felül a gyerekes farkaskodást. Az egyik felem szomorú volt, a másik örült. Talán valóban nem érett meg még a helyzet arra, hogy ösztönből belefröcsögjek az önjelölt őrök arcába, akik oly régóta oly szigorúan vigyázzák, az anyák beszélgetéseinek kis patakocskáit.
Szép lett volna. De úgysem lett volna értelme.
Ehelyett csak a megfésültebb (igen, nem tévedés!) mondandóm került a beszélgetésbe, ami bizony nagyon kevés és vérszegény ahhoz képest, amit gondolok. Sokaknál azonban ez is kiverte a biztosítékot.
Hát igen, finom antennáimmal megorrontottam, hogy nem mindenkinek tartozom a kedvencei közé.
Kegyetlenek a női fórumok. Meggyőződésem, hogy sokan olvassák a Bezzeganyát olyanok, akik már mondtak itt véleményt, egyszer régen, de aztán a hangadók beletaposták őket a földbe. Ma már csak olvasnak, és nem írnak. Nem akarnak idegeskedni, dühöngeni, gyomorideggel megnyitni a blogot. Néztem régebbi írásokat, hozzászólásokat, és látom, hogy néha-néha azért felemeli a zászlót egy-egy harcos - bár utána többnyire rárohannak négyen-öten, és a földre teperik, pofán rúgják, aztán „hogy ez milyen sértődős” felkiáltások közepette távoznak. „Bullying” a javából. Hát akik csak olvasnak ott és hallgattok, akik már nem akartnak minden kiszámítatlan mondatért bűnhődni – főleg azoknak írok oda, hogy olvassanak csak tovább, éps mosolyogjanak.
A másik különös dolog, ami történt ma velem, hogy kaptam két levelet. Az egyik egy ismeretlentől jött, nagy gonddal, finoman megírt levél, egy bölcs levél, arról, hogy aki meg akarja győzni valamiről egy másik ország lakóit, az ne kartáccsal lődözzön bele a kikötőben hullámzó tömegbe, hanem legénységének higgadt viselkedésével és makulátlanul tisztára sikált fedélzettel jelezze finoman, hogy mit tart értéknek. Megfontolom, amit olvastam, és elteszem az üzenetet. Sokat jelentett. Köszönöm, megtisztelő volt.
A másik levél is érdekes volt, a Márki zsneiális műve, ezt hadd osszam meg a nagyérdeművel:
„Tisztelt Őrjöngő Farkas Polgár- és Néptárs!
Lakossági bejelentések és blogfigyelőink jelentése alapján hatóságunk kivizsgálta a Bezzeganya közhasznú és társadalomépítő blogon elkövetett irodalmi ámokfutását és ennek során minden szempontot alaposan kielemző és a Magyar Nép Alaptörvényével, Isten akaratával, Gábriel arkangyal Lángpallosával, továbbá Schmitt Pál Köztársasági Elnök Úr a magyar anyanyelv szebbé tételéért és a helyesírés megreformálásért vívott küzdelmével a legteljesebb mértékig összhangban levő ítéletet hoztuk, amely a következőképpen szól:
Őrjöngő Farkas Polgár- és Néptársat bűnösnek találtuk az alábbi vádpontokban:
10 rendbeni pinagyározás
4 rendbeni bazmegolás
2 rendbeni faszgyározás
1 rendbeni repedt herézés
1 rendbeni fostalicskázás
1 rendbeni véres faszozás
1 rendbeni buzikáimozás
1 rendbeni kurvaanyázás
1 rendbeni kurvázás
1 rendbeni faszozás
1 rendbeni pinázás
1 rendbeni seggelés
1 rendbeni geciség
vétségében folytatólagosan és előre megfontolt szándékkal elkövetett, az olvasóközönség lelki és testi egészségét - különös tekintettel a harmatos lelkületű kismamák vagy jövendő kismamák, anyák, valamint a magzati életet - veszélyeztető, felelőtlen és néptársai jóízlését minden téren figyelmen kívül hagyó magatartását, amit tovább súlyosbít a körülmény, hogy vádlott maga is két kiskorú gyermek édesapja, ezáltal a Btk. a kiskorúak megrontásáról rendelkező 14. tv. 5a, alpontjának 134. paragrafusa értelmében súlyos és jóvátehetetlen, továbbá megbocsáthatatlan bűnt követett el. Ezért, az alábbi
ÍTÉLETET
hozzuk:
Őrjöngő Farkas Polgár- és Néptársat 2012. január 30-án a Kossuth téren nyilvános kasztráció során megfosztjuk attól a szervétől, melyet gyermeknemzésre szokott volt használni, hogy ezáltal is elejét vegyük annak a hímsoviniszta magatartásnak, amely terjedni látszik társadalmukban és így szolgáljon intő például magukról megfeledkező blogtársainknak.
Mellékbüntetésként, bűnös nemi és nyelvi gerjedelmeit megfékezendő, hathavi elzárásra ítéljük a Boldogságos Avilai Szent Teréz Csodálatos Lény a Nő és Kismama munka- és terápiástáborba, ahol képzett pszichológusok, lelkészek, prédikátorok és csodatevő apácák segítenek a súlyos lelki zavarokban szenvedők ápolásában.
Az ítélet jogerős, fellebezésnek helye nincs.
Kelt: 2012. január 9. Szent Eulália napja, Legfelsőbb Ízlésbíróság, Budapest, Magyarország
Dr. Özv. Négytengerffy Rózsafüzérkés Ondné, született Tarsolylemezes Sarolt Csenge Teréz Mária
Legfőbb Ízlésbíró, a PINA (Programme Against Irresponsible Notions Association) rózsakeresztes védanyja”
