Egy másik blogban olvastam: 

"Egy csodás hónapig távol voltam. Találkoztam egy régi barátommal, akit 12 éve nem láttam. Mi ketten, egy harmadik sráccal, elhajóztunk Tahitiból Hawaiira. Kemény volt, csodálatos volt, más volt. Mindenütt csak tenger, ezer mérföldeken át. Csak egyetlen hajót láttunk a 2500 mérföldes utazás során. Úsztunk; húzattuk magunkat a vitorlás mögött a három mérföldnyi mély vízben. Teknősöket és cápákat láttunk, a horgászás őrületesen könnyű volt, bedobsz egy csalit, és kevesebb mint egy perc alatt fogsz egy tízkilós halat, újra és újra. Friss volt a szasimi, és mindenütt repülőhalakat láttunk. Micsoda idők voltak. És mindezt olyasvalaki mondja, aki sose hord rövidnadrágot, ritkán úszik, és semmi érzéke a trópusi élethez."  

Szegény ördög. Ilyen ingerszegény szürkeségben élnek milliók, és talán úgy halnak meg, hogy egyszer sem látták a Moszkva teret egy novemberi hétfő reggel...