Furcsa és érdekes, mindazonáltal kellemes lanpartin vagyunk túl, kötelességemnek érzem, hogy röviden beszámoljak a történtekről.
 
A szervezést Fish indította útjára, azonban elfoglaltságai miatt teljesen érthető módon a vidéki kartársakra bízta a részletek kidolgozását. A terv fő oszlopa Teló bácsi erkölcstelen önkormányzati ismerőse, valamit az alkoholista és időközben kirúgott helyi gondnok, valamit a helyére lépő új gondnok voltak - egyikük sem teljesített valami fényesen, így hosszas szervezkedés és levelezés után, kb 4 nappal a kezdés előtt oda jutottunk, hogy folyóparti törzshelyünkön nyugdíjastalálkozó lesz, ami nem éppen vágott egybe a terveinkkel. Hosszas anyázás és dühöngés után többen is körbeérdeklődtük az ismerősöket, hogy megoldást találjunk: felmerült Fishnél egy szűkebb körű parti, a mi tópartinyaralónkban egy ugyanilyen jellegű, valamint egy harmadik, általam i9smeretlen helyre is mehettünk volna.
 
Ekkor érkezett kisebbik húgom felajánlása: ők disznótoros bulit tartanak a tóparton, és az üdülős úriember megkérdezi egy közeli másik üdülő működtetőjét, kiadná-e nekünk. Gyors alkudozások és megbeszélések következtek, néhány óra alatt elkészült az emergency plan B. Az új helyszín valami pedagógusok üdülője a tónál.
 
Odaérve a szokásos törzshelyünknél sokkal jobb körülmények fogadtak, valamivel talán alacsonyabb áron is, viszont mindenre rányomta bélyegét az iszonyatos hideg. Csak a nagytermet és két kis szobát sikerült valamennyire kifűteni, a fürdőszobában jeges vízpára csorgott le a csempén, egy kisebb szarás egy szibériai túlélőtúrával volt egyenértékű. 3000/fő/éj, plusz fejenként 300FT üdülési faszom nemtommilyen adó. 700Ft-ért elképesztő mennyiségű, fantasztikusan finom nokedlis paprikáskrumpli, uborkával és kenyérrel. A szomszéd üdülőben kávé, forralt bor, pálinka és spicces fiatal nők - ezek persze csak a szexi Őrjöngőre mozdultak rá, aki természetesen az erkölcs mintaképeként undorodva utasította el felajánlkozásaikat, hisz ő már egy magasabb szellemi síkon él. (Később, amikor ráébredt, hogy a jeges fürdőszoba bárminemű maszturbálásra teljesen alkalmatlan, ezen nagyon bánkódott.)
 
Elmondhatom, hogy csapatunk tagjai egytől egyig nagyszerűek voltak: mindnyájan higgadtak, kulturáltak, viccesek és lazák voltunk. A vidéki kontingens összetétele már vegyesebb képet mutatott voltak bájos öreg motorosok, volt csalásgyanús hallgatag ifjonc, volt nagypofájú ismerős ismerőse assetudomhogyhívják suhanc, de kurvára dominálni akart, meg beszólt a gondnoknak, meg rámozdult a húgomra meg folyamatosan nyígott, satöbbi (2 fő), és voltak olyan fiatalok, akik remek játékuk mellett kifogástalan modorukkal keltettek feltűnést.
 
Ami engem illet, a parti jóval nagyobb terhet rótt rám, mint gondoltam, igazából most nem akartam szervezkedni, még kevésbé a fenntartási problémákon rágódni (éjjel gázpalackok beszerzése fűtésleállás miatt, folyamatos kommunikálás az üdülős fickóval - bár kiváló embernek ismertem meg -, hallgatag csapattársaim moráljának fenntartása a pofátlan vidéki ifjoncok folyamatos bazseválása közepette). Meglepve érzékeltem, hogy mennyire idegesítenek a vendégjátékosok közül páran. Többnyire a 3 vendég ász halmozta a killeket, és ha 6-ból egyszer mi is lelőttük őket, akkor a hangos reagálások a következők voltak:
 
- kempeljél bazmeg rohadt kemper
- nehogymár gránátvetőt használjatok, akkor aztán én is használok, akkor majd meglátjátok
- épp az órámat néztem bazmeg így könnyű
- na, persze, vaktába!
 
Gyűlt és gyűlt bennem a genny, míg végül szombat hajnali fél öt körül elpattant egy húr. Az ún. főnöki szoba melegét és érdekes alakú mű-kandallócskáját automatikusan önmagamnak mint nagy szervezőnek és legközelebbi barátaimnak vindikáltam, holmim elhelyezésével nyomatékosítva ezt a talán önző döntést. Arra lettem figyelmes azonban, hogy 3 vendégjátékos fészkelte oda be magát az éjszaka folyamán, és már édesdeden alukáltak a meleg sötétben, mi pedig keresztfiammal, Orangelorddal nemigen fértünk be haverjaink egyetlen megmaradt szobájába. Ráadásul egyikük Orangelord takaróját is magára vette, hátha 30 fok alá csökken éjjel odabent  a hőmérséklet. Ez már sok volt nekem, és a folyosón gyanútlanul közeledő álmos Fishnek körülbelül a következőket ordítottam a vágyott főnöki szoba ajtaja előtt cövekelve:
 
Figyeljtudodmicsinálok legközelebb? Nemjönnekeltöbbetsose ezek a kurvakis faszokide! Orangelordpokrócátiselveszikbazmeg! Kurvaannyukatnemisőkszerveztékpicsába!
 
Fish döbbenten, de a középkorú úriemberek megértő bölcsességével pislogott, az ajtón pedig a mindig udvarias és csendes, egyetlen vétlen új fiatal dugta ki remegő kézzel Orangelord pokrócát, védekezőan azt hadarva, hogy ő esküszik, hogy a sajátját a saját csomagjából vette ki. (Egyébként másnap éjjel tök véletlenül én viszont elvettem az ő pokrócát...)
 
Ahogy az ostoba dührohamaim után lenni szokott, az önutálat és a hihetetlen kielégülés furcsa keveréke vett erőt rajtam, miközben Medic mellé heveredtem a gépek alá a nagyszobában.
 
Ezután lelassultan és derűsen töltöttem a hétvége további részét. A játékokról: COD4 jó volt, és amikor unalmassá vált volna, jobbnál jobb pályákkal és modokkal dobtuk fel. Végül kicsit így is unalmassá vált. Szombat éjjel csodálatosat Flatoutoztunk, Fishék kicsit Cossacks-oztak is, és pár órányit a COD2 is érdekes hangulati pluszt adott. Ami viszont  állati nagy élmény volt, az a BF2, ahol 15-en kooperatívban szálltunk szembe az amerikaiakkal. Tankok, dzsipek, helikopterek, satöbbi... Kibaszott hangulatos, dinamikus játékélmény volt, habár Fishnek abban igaza van, hogy ez a játék nem a kézifegyverekről szól, embert megölni igazából az engineer puskájával, és a járművek géppuskáival lehetett, a többi kézifegyver igen halovány. (3 lövés Dragunovval egy ember? Ne már.)
 
Ami még meglepő volt, hogy örültem, amikor hazamentünk. Elégedetten, szép élményekkel tele indultam haza, de olyan, hogy jó volt hazamenni kimondottan, nem sokszor fordult még elő velem. Most egy ideig csak szűk haveri körben akarok lanpartit.

Ahogy lenni szokott, nehéz, munkás hét következett a buli után. Nem tudom, miért, de ez szinte mindig így alakul. Most már ülepedett egy kicsit - fárasztó volt, aktív búcsú a téltől. Aztán eszembe jut, ahogy a húgomékkal nevetgélünk a hűvös reggelben egy kávé mellett a fagyos utcán, meg hogy a többiekkel szivarozunk a roskatag stégen, és a tó sima, mint az üveg. És hogy amikor egy erőd kapujában egyedül maradtam egy tankban, és visszavonulás helyett a támadókat pusztítottam, Orangelord beállt a tank mögé, és javította, és ott haltunk meg. És hogy Medic meg én a hideg, sötét, gépekkel-monitorokkal zsúfolt teremben elalvás előtt poénkodtunk egy konvektor, egy olajradiátor és egy hősugárzó háromszögében. És hogy a Márki lobog, vadnyugati kabátja - bár sokat viccelődtünk rajta - újabb ízt adott a tóparti bulik évtizedes hagyományához, a csónakázás, a hülye videofelvételek, a Rizikó, a jeges kávé, a reggeli boltbamenés, a futás, a teraszon sörözés és a sosem sikerülő iszapcseppvár-építés mellé.