Mostanában, mióta az emberiség jómódúbb fele nem tud mit csinálni jódolgában, mindig aggódó szeretettel figyelem a megélhetésükért küzdő médiamunkásokat, akik kénytelenek szarból várat építeni, és híreket, témákat, botrányokat kreálni a semmiből. Mélységesen tisztelem az ügyességüket, mert ebben a nehéz helyzetben is megoldják, hogy emberek milliárdjait vezessék az orruknál fogva. Pedig mióta az áldott hidegháború befejeződött, az égvilágon semmi sem történt a bolygón, ami említésre méltó volna, és ezek a derék, fogcsikorgatóan kreatív emberek megoldották, hogy mi ezt észre se vegyük.

Kénytelen vagyok azonban rámutatni, hogy minden rendben van a világban.

Min is aggódunk mostanában mi, civilizált népek, európaiak, észak-amerikaiak, japánok, ausztrálok? Hogy ki oltatta be magát influenza ellen. Hogy mit mondtak egyes pártok. Hogy ötven éven belül vajon emelkedik-e egy fél fokot a bolygó átlaghőmérséklete. Hogy száz éven belül problémát okoz-e a tengerszint emelkedése. Hogy egyes celebek milyen buták, de milyen sokat keresnek. Hogy a felelőtlenül felvett marha nagy hiteleinket hogyan fogjuk törleszteni. Hogy a földgolyó másik felén kik hogyan szenvednek. Hogy kipusztulnak-e olyan állatfajok, amelyeket sosem láttunk élőben, és nem látnánk akkor sem, ha nem pusztulnának ki.

Már bocsánatot kérek, ezek komor dolgok, de teljességgel jelentéktelenek ahhoz képest, hogy húsz évvel ezelőttig mi mindentől kellett félniük az embereknek. Régen az átlagember azon aggódott, hogy tíz percen belül szétharapja-e a fejét egy őslény. Hogy agyonszúrják-e egy dárdával holnap. Hogy megerőszakolja-e ötven faggyúszagú zsoldos. Hogy elgázosítja, bezárja, éhenhalasztja, agyonvereti, kibelezteti, vagy ami még rosszabb, unalmas gyűléseken hosszas tapsolásra kényszeríti-e egy fasiszta/nacionalista/kommunista/vagy csak szimplán őrült diktátor. Hogy a következő pillanatban eltűnik-e az egész világ egy csapat esztétikus gombafelhőben.

Az emberi butaságot és a médiaszakemberek elszánt ügyességét dícséri, hogy ma az emberek nagy része valami komor, válságos, zavaros világba képzeli magát. Hogy a fiatalok ilyen hülyék, az nem újdonság, mert a fiatalok,minden korszakban hülyék voltak. De hogy az öregek is bekajálják mindezt, az muris. Jaj-jaj, régen nem voltak ekkora viharok, ilyen nagy korrupció, nem voltak ennyire erkölcstelenek az emberek, és nem öltött ilyen méreteket a környezetszennyezés. És mindezt olyan emberek mondják, akiket minden irányból szétlőttek vagy deportáltak az országunkban randalírozó gonosz birodalmak, aztán meg egész nap szívhatták a teljes gőzzel termelő szocialista üzemek porát-füstjét, egymást kellett feljelentgetniük, nem játszhattak számítógépen, csak fehérkenyeret és párizsit ehettek... Ha bármi kreatívat mondtak, akkor szürke öltönyös férfiak börtönbe csukták őket, és minden egyes órájukat egy atomháború fenyegetésében kellett leélniük.

Hát tényleg, ma sokkal rosszabb, hogy a híradó csak a zivatarokról és influenzaoltásokról beszél, meg arról, mi lenne, ha egy terrorista biológiai fegyvert vetne be ellenünk, vagy ha elözönlenének minket a délről felfele menekülő éhező afrikaiak, vagy ha emelkedne fél métert a tenger szintje tőlünk soksok kilométerre. Mindezek távoli és lényegtelen eshetőségek: a civilizáció történetében sosem volt még ilyen biztonságos és színes életünk.

A modern technikának köszönhetően persze percek alatt találhatunk magunknak valami aggódnivalót: megnézhetjük, hogy hogyan ölt meg sok embert a földrengés tízezer kilométerre, hogy Kínában egyes kisemlősöket élve nyúznak meg a bőrükért, vagy hogy Afrikában sokan éheznek és betegek. Való igaz, csakhogy olyan sose lesz, hogy hatmilliárd emberből pár millió ne szenvedjen éppen. Ennyi erővel folyamatosan fekete ruhát hordhatnánk és sírhatnánk. Na de régen tényleg egy szebb világban éltünk? Ugyan már. Az emberek mindig is hullottak, mint a legyek, kövek estek a fejükre, járványoktól hányták ki a belüket, összevagdosták egymást kezdetleges eszközökkel, vagy vizekbe fulladtak, esetleg életidegen vallási kérdésekben vitatkozva égették-szurkálták-fojtogatták egymást (a média már akkor is ügyesen kreált problémákat a semmiből). Kínában régebben az kisemlősökön kívül az embereket is élve megnyúzták, ha nem a megfelelő oldalon választották el a hajukat, vagy hangosan köhintettek, Afrika pedig a szenvedés földje volt, mióta világ a világ: pár száz éve, amikor még kevesebben voltak, és nyugodtan, háborítatlanul bulizhattak volna a dzsungelben, unalmukban egymást fogdosták össze rabszolgának, aztán kivitték a  foglyokat a tengerpartra az ott napozóágyon heverésző arab és európai kereskedőknek pár üveggyöngyért és piros pólóért cserébe.

Nagyon is el vagyunk kényeztetve manapság, hölgyeim és uraim. Nézzék meg a "tényfeltáró" felnőttmeséket a tévében esténként. Torzszülött kisgyerekek, féllábú bácsik, becsapott nyugdíjasok, hírnévért-pénzért kurválkodó iskolázatlan csajok. Marha nagy újság, hét ilyen még sose volt ám a történelemben. Ugyan már. Sehol egy gombafelhő, egy tankhadoszlop, egy nemzetközi válság. Eseménytelen, heverésző évtizedek ezek.

Hogy rengeteg nemzetközi válság van most is? Elnézést, de az, hogy az amerikaiak mindenféle átlátszó ürüggyel, megint leigáznak egy halom benszülöttet, akik történetesen egy olajmezőn laknak, vagy hogy egy isten háta mögötti trópusi helyen összeverekszik a tömeg, vagy hogy szexuálisan frusztrált, szakállas fiatalemberek bombát kötöznek magukra, vagy hogy a nyugati világ most három évig valamivel kisebb aranyfolyót ömlesztett magára, mint máskor, az nem válság.

Ne nézzetek hiradót!!!!!!! Ne keresgéljétek csipszestállal az öletekben a halált és a szenvedést, az idővel úgyis rátok talál. Addig viszont szeretkezhettek, elmehettek futni a Margitszigetre, pizzát rendelhettek, lövöldözhettek a haverokkal a számítógépen - vagy berúghattok és nézhettek egy kis pornót.