Korfu, 1937. szeptember 12. Lawrence Durrell – ekkor még nem elismert író, csak álmodozó, gazdag, modoros huszonéves, akinek undorítóan sok ideje és energiája van az élet nagy kérdéseire – hazafelé tart kis vitorlásával egy kirándulásról. Feltámad az északnyugati szél, és az ebben a napszakban felerősödő bukóhullámok egyre nagyobb lendülettel érkeznek Afrika távoli partjai felől. Csak Durrell és a felesége, meg egy ideges görög kormányos. A lány öntudatlanul festői pózban ül az orrban, félig nyitott szájjal, hajába belekap a szél, nézi a vitorlák feletti magasban apró pontként keringő madarakat. Csak a szél suttog, meg az engedelmesen megnyíló víztükör a karcsú hajótest mentén. Durrell aznap este ezt írja: How little of this can ever be caught in words.
Pest, 2009. február. "Éjjel sokszor felébredtünk, mert a fiam jól elrontotta a gyomrát, és ezúttal ő nem tudott aludni. Kora reggel kimentem a készülő új lakáshoz, és egy órát tárgyaltam a kivitelezővel meg a burkolóval. Szépen haladunk, de (talán valami védekező reakció) képtelen vagyok elhinni, hogy mindez valaha is kész lesz, inkább csak egy fura hobbinak tekintem, hogy épülget számunkra valami a város szélén.
A napokban egy munkatársam epés üzenetet küldött egy képzelt hibám miatt: igazából ő hibázott, de mivel elpusztíthatatlanul jómodorú vagyok, írtam neki egy hosszú, kedves levelet, amiben finoman előadtam neki a helyzetet és biztosítottam arról, hogy tulajdonképpen mégis én kérek bocsánatot. Ma ismét írt, de már más kérdésben, egy sértett, de fegyelmezett ember szárazon pattogó stílusában. Vannak, akik utálni fognak, bármit csinálsz is. Nevetnem kellene ezen. Megpróbálok.
Ma süt a nap, jó szaga van a levegőnek, és a mindennapi ostobaságok nem tudják beárnyékolni az élet lehetetlenül változatos szépségét. Nem zavar a forgalom, a napi sajtó hülyeségei, a munkaügyek, a bizonytalanul maradt dolgok levegőben függő kérdőjelei. Szombaton berúgtam a barátaimmal. A buszmegállóban állt egy csinos nő. Délelőtt összefutottam az egyik legjobb haverommal. Munka közben cseteltem pár mondatot az anyámmal. Kiváló volt a reggeli melegszendvics. Vizes az aszfalt és kopaszok a fák, tiszta az ég, és a jövő napfényes messzeségében nagy utazások várnak rám."
How little of this can ever be caught in words.
