Holnap indulunk hazafelé, valószínűleg ez okozza, hogy ma rosszul aludtam, összevissza ténferegtem a strandon, minden zavart, ami az eddigi napokban élvezetes volt. Tegnap este még fiatal, energikus kaliforniai filozófussrácnak képzeltem magam, aki két frissítő úszás között keleti tanokról elmélkedik a parton a jó csajok gyűrűjében – este megint nagyot beszélgettünk hárman, ültünk a himbálódzó csónakok felett a kis asztal körül, keserű helyi likőrt meg sört ittunk, és a győzelem érzése fogott el. Éjjel aztán folyton felébredtem, rosszul éreztem magam, reggel meg karikás szemmel hunyorogtam a hirtelen jött napfényben, és a jövő hónapban ránk váró anyagi gondokról elmélkedtem enyhe fejfájás közepette. Utánam nyúlt a pesti valóság, a saját rosszabbik felem.
A strandolás alapos tervezést igénylő szórakozás – annyira nem szörnyű, mint sok eltévelyedett ember intézményes önkínzása, a kempingezés, de a kényelmetlenség és bosszankodás változatos lehetőségei nyílnak meg a meggondolatlanul strandoló turista előtt. Én például rájöttem, hogy ha volt is életemben pár olyan év, amikor szerettem a napon feküdni mondjuk félórát, ez az időszak már nyomtalanul elmúlt, ezenkívül hihetetlenül kellemetlen dolog teljesen vízszintesen feküdni a kavicsokon. Tegnap hősiesen fürödtünk egyet a Márkival a kb. 18 fokos vízben, de ma már nem volt kedvem megfagyni a jeges habok közt. Próbáltam Gyűrűk Urát olvasni, nem sok sikerrel. Nyomtak a kövek, fejfájdítóan sütött a nap, több irányból áradt a fülembe a német öregasszonyok karattyolása, mindeközben pedig a közelben stilfűrésszel fát vágtak. Bosszankodva tapasztaltam, hogy körülöttem mindenki remekül érzi magát, következésképp persze bennem volt a hiba az egész strandügyet illetően, de azért örömmel fogadtam a kora délután kezdődő záport. Idebenn, a hűvős szobában, túl egy kávén (amit bodzaszörppel édesítettem, mert már nem volt méz és cukor), kínai zacskós levesemet kavargat már jobban érzem magam. Én voltam az a boldog fiatalember, aki három napja a viharos szélben boldogan ugrált idegen kisgyerekek társaságában az embermagas, koszos hullámokban? Lehet, de most éppen sértett öregember vagyok, épphogy csak egy kicsit tudok mosolyogni saját gyarlóságomon…
