Képet kérek!
Letapogatási sáv # 11,3 km
Változó tengelyállású képalkotás # 60 fokig
Dinamikus tartomány # 11 bit/pixel
Indítási dátum # 1999. szeptember 24.
Visszatérési idő # 72 óra
Keringési magasság # 423 mérföld (680 km)
Átl. Sebesség # 17,000 mph #
Csomóponti keresztezés # de 10:30
Már meg is van a kép. Magas, modern épület egy erdő szélén. Talán irodaház, vagy kórház.
Kórház, jaj, ne már, ne legyél olyan drámai, Őrjöngő. Hatásvadász, nevetséges faszi tudsz néha lenni.
Pár hónapja kórházban töltöttem egy hétvégét. A nagy ablakokon át egész nap az Állatkertet néztem, egy kilencvenegynéhány éves úriemberrel társalogtam ordítozva (de annál kellemesebben), vaskos regényeket olvastam, és az volt a nagy kaland, ha ellifteztem a kávéautomatához, vagy elszívtam egy cigarettát a kimustrált, sötét iratszekrények között egy lépcsőházi zugban, aztán bedobtam a csikket a hamutartóként szolgáló mocskos, vízzel teli befőttesüvegbe. Miután minden ismerősömmel telefonáltam egy félórát, végleg kifogytam az ötletekből. Az idő lassan telt, sok-sok alkalmam volt eltöprengeni. Az egyszerű igazságok kitartóan röppentek felém az ablaküvegen túli háztetők közül. Nem leszel a világon örökké. Nem lesz mindig ennyi erőd. Elgyengülsz. Megtörsz. Meghalsz. Nyomás, te bolond: élj. Üvölts. Fuss. Bulizz. Kukorékolj. Úgyse tudtál sose önzetlen, figyelmes, aranyos srác lenni, csak egy szörny voltál, aki zacskót húzott a fejére, és ráírta ezeket a szavakat, hogy önzetlen, figyelmes, aranyos, blabla. Légy már önmagad.
Repülj.
Megint ébren vagyok. Életre keltem. De fura... Semmi nagy horderejű dolog. Csak élek.
Régen is sok hibám volt, de akkoriban olyan élesen láttam magam. Mára minden homályosabbá vált. Bizonyos sértett álmélkodással tekintek néha az életemre, pontosan olyannal, miért régen kinevettem a célt tévesztett felnőtteket. Szóval: mikor jön az a rész, amikor jól fogom érezni magam? Amikor mosolyogva ébredek, és tudom, miért volt érdemes ma felkelni? Ja, hogy semmikor? Akkor talán jobb az apró örömökre figyelni. Zene, kávé, cigi. Munkaidőből lopott ebéd a haverokkal. Képek nézegetése. Vezetés. Édesség. Napfény. Emlékek.
És persze ez sem igaz. Elkényeztetett és szerencsés kisfiú vagyok. Nagyon-nagyon szerencsés. Csak sokat nyavalygok. Ne figyeljetek ide.
