Ezen a hétvégén fordult elő első alkalommal, hogy a számítógépes partik évtizedes hagyománya megtört számomra, és nem vettem részt a társaságunk által tartott egyik nagyszabású bulin a kalocsai Duna-parton. Felnőtt vagyok, és így alakult, sebaj, sokkal fontosabb dolgokra kellett most figyelnem – de azért...
Talán 1998-99 körül kezdődhetett.
Age of Empires 2, Soldiers of Fortune 2, Joint Operations, C&C, Black Hawk Down. És tucatnyi más, sokkal jelentősebb játék.
A helyszínek.
Kőbánya, nyár eleje. Zuhog az eső, mojitót iszunk, Patus órák óta főzi az indiait. Gera repülős játékkal játszik, a többiek motorversenyt néznek. Medic próbál a hírnevéhez méltó mennyiségűt zsörtölődni, de alig tudja leplezni, hogy házigazdaként is pompásan érzi magát. Alec gépe rendetlenkedik (ritka eset...).Tele van velünk a kis lakás. A falon mindenhol könyvek és DVD-k. COD4, közben Patus elalszik.
Nyaraló a Szelidi-tó partján, késő ősszel: esik az eső, egy lélek sincs az üdülőfalu néptelen utcáin. A teraszon halomban a sáros cipők, odabent izzik a vaskályha. Ginnel öblögetek, fáj a fogam, Flatout 2-t játszunk, és nagyokat röhögünk a poénos roncsderbin. Éjjel egy-egy pohár Jagermeisterrel kilépünk a szállingózó hóba. Van valami extra hangulatos abban, ahogy a nyaralóházak júliusi napokról álmodó élettelen seregében mozgást és vidámságot viszünk egyetlen utcába.
Fish ötödik emeleti, sokszobás lakása a Békásmegyeri lakótelepen. Tél van. Az öcsém még kiskamasz, most jött partira először: két napja nem aludt, és mindjárt indul a vasárnap délelőtti angolórára, de nem adja fel, üveges szemmel markolja az egeret. Medic társaságában vásároltunk be az út túloldalán levő boltban, a szinültig rakott bevásárlókocsit áttoltuk az úttesten, aztán a lifttel fel a lakásba. Cossacks: Back To Wart meg SOF 2-t (a hírneves McDonald's pálya...) játszunk reggel hatig.
Tavasz Óbudán, Kismukk hangulatos bérleményében a hegyoldalban. Alig találni parkolóhelyet a meredeken emelkedő kis zsákutcában. Az időjárás kegyes hozzánk, hétágra süt a nap – nem is gondolná az ember, mennyit ad az időjárás egy lanparti hangulatához, holott szinte végig a szobában ülünk. "Nem figyeltek oda semmire", mondja epésen Kismukk, aztán felteszi párnázott fejhallgatóját, és nem figyel oda semmire, hiába üvöltözünk neki. A Márki Kismukkal veszekszik, ez az első eset, hogy ezt a higgadt úriembert a haragtól dadogni látjuk, nagyon vicces. Később a teraszon szivarozunk, és hülye fényképeket csinálunk egymásról a csillagfényes estében. Company Of Heroes, amerikaiak ütköznek meg németekkel Normandia sövényeinek útvesztőjében.
Sárga kővel kirakott kispesti utca, Patusék már olyan szépen felújították a lakást, hogy nyilván mindjárt el is adják. Reggel az ablak alatti kisbolt előtt hangoskodik a jónép. No One Lives Forevert játszunk, Alec fehér köpenyes, szemüveges tudósként rohangál a pályán, és mérgezett parfümmel üldözi gépfegyveres ellenfeleit. Alkonyatkor Patussal az ajtajuk előtti gangon szívjuk a piros Gauloises-t, alattunk zsebkendőnyi pázsiton áll az öreg Skodája, ami lassan beázik a szemerkélő esőben. Itt érzem először, hogy ezek a lakások messze nem csupán falak, bútorok meg teraszok, kertek számomra, hanem dimenziókapuk: nem csak a lombokon átszűrődő naplementét meg az udvari sufnik körvonalait, vagy a konyha képét, vagy a billentyűzeteket, kávéfőzőket, kanapékat, pizzás dobozokat látom, ha rájuk gondolok, hanem pályákat is bőven, virtuális világokat, francia kisvárosokat, meseország zöld gyepét, ahogy egy lejtőn lezúdulnak a rohamozó dragonyosok, észak-afrikai tengerpartok fehér épületeit a holdfényben, az előtérben a karabély csövével, szétlőtt közel-keleti sikátorokat az M4-es irányzékán keresztül. 
Füredi úti lakótelep, este van. Medal of Honor Allied Assault: ez az első próbálkozásunk vele, le vagyunk nyűgözve, Medic egy templomtoronyból szórja az áldást lefelé, én egy bombatölcsérben kuporogva lövöldözök felfelé. Este lelépek egy kicsit: Mollyval randizom a Jeszenák utca végén, a villamosmegállóban, de a többieknek azt mondom, a nagyszüleimhez kell átszaladnom: mind ismerik az akkori barátnőmet, így erkölcstelennek érezném a vállukra rakni ezt a terhet. 
Ráckeve, Fish átépítés alatt lévő rezidenciája. Egy stégen isszuk a tokajit az álmos novemberi napsütésben. Ráz a hideg, valószínűleg lázas vagyok, de elmegyek kocogni a Márkival, bár mindenki kiröhög, hogy csak botladozom, mint egy pingvin. Az új kandalló egyelőre csupasz vas, de Fish jól bedurrantotta. Far Cry 2-t játszunk, szép az afrikai táj, de a játék maga csalódás.
A Szőke nagy legénylakása a Körúton: ez volt tradíciónk egyik szülőhelye. Gonosz öregasszonyok laknak a körfolyosókon, dühösen bámulnak a korlátot szorítva, nem engedik, hogy a Szőke (szülei) számára fenntartott parkolóhelyre álljunk bármelyik kocsival is, mert nem egyezik a rendszám, ami ki van írva. A Szőkének csak egy mondatot kéne mondania, de int, hogy hagyjuk, nem mer vitatkozni velük. Viszont remek pizzát süt a konyhában, melyet felújítás után többször is teljesen eláraszt vízzel a felettük lakó homályos identitású izraeli cég. Serious Samet játszunk, Melas boldogan nevet, miközben géppisztollyal irtja a rémbikákat az egyiptomi sivatagban. Szombat délelőtt életemben először megyek kondizni Patussal: kicsit tartok a dologtól, de nagy élmény. Pénteken és vasárnap jókedvűen cipeljük fel-le a nehéz CRT monitorokat az impozáns, nagypolgári lépcsőházban. Pár órán át Operation Flashpointot játszunk, de Melas mindig veszélyezteti a küldetést, mert az ellenség helyett autók és traktorok eltulajdonítására koncentrál, aztán nekivezeti őket a döbbent orosz őrjáratoknak.
Alec sokadik albérlete, ezúttal a Déli Pályaudvar közelében. Pizzát rendelünk, egy macskával játszom a lépcsőházban. Alec pompás kávét főz, fahéjas cukrot tesz bele. Sor kerül életünk leghosszabb Cossacks: Back To War ütközetére Alec, Fish, a Márki, Medic és jómagam részvételével. Medicet súlyos gondok nyomasztják, még nem tudjuk, de ez egy hosszú, nehéz időszak kezdete nála – de persze sikerrel túljut rajta, hiába próbáljuk a Márkival kéthetente visszarántani a kétségbeesésbe a Tóth Árpád sétányon és a közeli könyvesbolt-kávézóban zajló hosszú beszélgetések során. 
Kalocsai Duna-part, évente egyszer. Elhanyagolt, régi üdülő egy nagy kert közepén. nyárfalombok susogása, máskor fütyülő téli szél. A félelmetes kalocsai csapat: Tuli bácsi, Rambókókusz, Géza, Baba, Turbógábor és a többiek. Fülsiketítő fegyverdörgés, vad káromkodások, rétessel, süteménnyel rakott tálcák a cserépkályha mellett. Pörköltfőzés az udvaron, mindenfelé fáradt katonák gubbasztanak, lépcsőn, farönkön, kisszéken, egy-egy gőzölgő tányér kajával és egy nagy karéj kenyérrel. Tankcsaták az orosz pusztán – Call of Duty: United Offensive. Lövészárokharc Tobrukban – Call of Duty 2. Telnek az évek. Call of Duty 4. Az egyik csapat a hídra helyezett bombát igyekszik felrobbantani, a másik hatástalanítani próbálja. Fish M4-essel rohamoz. Kismukk késsel öl. A Márki Heckler&Koch géppisztollyal oson. Medic távcsöves puskával arat. Én egy SAW könnyűgéppuskával fekszem a tetőn, amíg Baba le nem szed. Hideg kávé, hozzá cigi a sötét udvaron hajnali négykor, zúgó fejjel, a bejárat feletti villanykörte halvány fényében.
Négyhavonta egy kamaszos-férfias összeesküvés az elnőiesedett, gondokkal teli hétköznapok ellen. Az otthon maradt nők részéről mindig nagy áldozat egy-egy ilyen hétvége, ha már gyerek is van: és ezt nem felejtjük el nekik. És a buli sosem a helyszínen indul, hanem hetekkel korábban, amikor az első körímél megszületik egy munkával mérgezett hétköznap délelőtt a hivatalban, arról, hogy ki kiért megy el kocsival, ki hányra érkezik, és ki hány széket (asztalt, kábelt, elosztót) hozzon. Ellazulás. Csapatszellem. Felelőtlen jókedv.
„Ha tudod, hogy közel a vég, az egyfajta szabadság. Ilyenkor jó… Leltárt készíteni. Túlerőben vannak. Kisebb a tűzerőnk. Nem törődünk többé semmivel. Öngyilkos küldetés. De az évezrednyi háborúval beszennyezett homok és szikla emlékezni fog ránk. Mert a rengeteg rémálom közül ezt az egyet választottuk magunknak. Úgy megyünk előre, mint a Föld sóhaja. A szívünk tele erővel, és egyetlen cél lebeg előttünk.„
